Ma ezzel van teli az összes hírportál, hogy a Kossuth téren mekkora, de mekkora tüntetés van. Mint valamennyire bennfentes (édesanyám pedagógus) testközelből hallom a híreket az egésszel kapcsolatban, de meg kell hogy mondjam, sok esetben értetlenül állok az egész dolog előtt. Abban mindenképpen egyet kell értenem a pedagógusokkal, hogy az oktatás színvonala otthon igencsak rossz. A tankönyvekben található versek és a többi mindent tükröznek, csak nem egy nívót és az állítólagos (nem mondom, hogy nem hiszem, mert nem tudom, de csak hallásból ismerem a helyzetet) problémák az iskola keretein belül is tarthatatlanok. Nade!
Amikor olvastam a híreket ezzel kapcsolatban, és inkább a miskolci Herman Ottó gimnázium nyílt levelét, valahogy nem tudtam szabadulni egyfajta érzéstől, amit viszont ténylegesen érzek saját anyukámnál is. (Dióhéjban pedig annyit, hogy a nyílt levél kezdeti mondatai, azaz az előítéletek nemhiába születnek. Sajnos az előítél alapja mindig valami igazságtartalommal bír. Lásd: a németek pontosak, az oroszok sok vodkát isznak, Amerika az ígéret földje.) Méghozzá attól, hogy a pedagógusoknak nagyon nehezére esik úgymond a rendes munkaidő, a sok munka, aminek ebben a levélben hangot is adtak. Ami pedig ennél még rosszabb: egy bekezdésen kívül nem került szóba maga a gyerek. Számomra itt elveszítette a hitelességét a dolog és csupán hisztiként tudtam a továbbiakban az egészre tekinteni.
Amikor kicsi voltam, sosem gondolkodtam el a tényen, hogy miért is van az, hogy anyukám minden délutánját (fél 1-re ért haza a busza) már otthon tölti, mikor apukám sosem ér haza "időben". Nem volt napközis tanár, így nem kellett bent maradnia, a további munkáját is otthon végezte el (az ún. készülést, és a dolgozatjavításokat). Mivel otthon volt, így minden nap volt friss meleg kaja is főzve és ez az egész számunkra a legtermészetesebb dolog volt akkor.
Aztán elvégeztem az egyetemet, elkezdtem dolgozni én is. Valahogy sosem érek haza fél 1, 1-re, és nincs feltétlenül erőm minden nap főzni sem (általában kétnaponta főzök). Igaz, felkészülnöm sem kell a másnapra, dolgozatot sem kell javítani, bár ez utóbbinál egyet érthetünk abban, hogy a dolgozatok javítása nem tartozik a tanárok mindennapi teendői közé...
Mikor elindult ez az egész ricsaj otthon, hogy így meg úgy, meg KLIK meg nem tudom én mi, hallgattam édesanyámat ezzel kapcsolatban és még mindig nem értettem, hogy mi a probléma. Mármint nem a tankönyveket tekintve, meg a hiányzó krétát, hanem magának a pedagógusnak mi a baja.
Egyrészt ugye "fizetésemelést" kapott. Ezt sem tudtam, de édesanyám mondta, hogy az nem úgy van, mert nem fizetésemelést kaptak, hanem a juttatásaikat olvasztották be a fizetésükbe. Ezzel együtt természetesen a juttatások is adókötelesek lettek, persze hogy nagy a felháborodás (hogy az előtt azok voltak-e, azt így most nem tudom). Ekkor fogalmazódott meg bennem az első kérdés. Tehát akkor eddig is megkeresték azt a pénzt, amiért áhítoztak, csak éppen senkinek nem mondták, mert ugye papírügyileg még lehetett ezen civódni, hogy kevés a fizetés?
A második dolog az volt, mikor megemelték az óraszámokat. Egy átlagos tanárnak mostanság ha jól tudom 28 órát kell dolgozni és további 4-et az iskolában tartózkodnia. Az összesen 32. Csekély jóindulattal sem mondhatom el, hogy bárki másnak ilyen keveset kelljen dolgoznia teljes munkaidőben.
A harmadik dolog az volt, mikor édesanyám azon mérgelődött, hogy ki kell neki töltenie ezt a heti táblázatot, hogy mikor mennyi órát mivel töltött és mivel tartott esetleg valami tömegsportot vagy akármilyen versenyre való felkészülést, az eleve meghaladta a 28, de a 32 óráját is és akkor ezt hogy írja meg, meg ki fogja neki kifizetni. Ismét belém villant saját tapasztalatom, miszerint tőlem elvárás, hogy túlórázzak, hogy arról ne is beszéljünk, hogy ezeknek az óráknak a kifizetéséről csak álmodhatok. És azt hiszem nagyon sokat vagyunk ezzel még így, nem is feltétlenül jobb fizetésért, mint egy oktató.
A negyedik dolog a felkészülési idő. Emlékszem, hogy azért ez nem vett igénybe neki sosem napi 4 órát és hogy őszinte legyek, egy több éves szakmai tapasztalattal rendelkező tanár esetében nem is nagyon értem ezt az egész felkészülési idő mizériát. Rajtuk kívül senkinek nem kell felkészülési idő, hogy a munkáját rendesen és tisztességgel tudja végezni, pedig nem egy szakmájában jártas embert ismerek, akiről bátran ki tudom jelenteni, hogy a fejében levő tudás pontosan azzal vetekszik, amit a tanároknak 4 év alatt át kell adniuk és ami még durvább, kérésre képesek is ezt átadni, mindenféle felkészülési idő nélkül.
Továbbá az, akinek az a munkája, hogy az általa elvégzett szakirányon a tudást átadja, ebből van diplomája, ezért kapja a fizetését és ezzel foglalkozik éveken keresztül, mit kell még felkészülnie? Változik a történelem? A matematika? Újradefiniálják a kottákat? A kémiát? Ezernyi faj hal ki és születik évente biológiából? A tektonikus lemezmozgások 5 évente újraformálják földrajzunkat? Petőfi netán új verseket fog írni? Nehéz megjegyezni, hogy ami eddig 5-én volt, az innentől fogva 5.-én lesz?
Egyszóval nem értem.
Aláírom, hogy mivel változnak a tankönyvek, esetleg a követelmények, kicsit hozzá kell passzítani az adott tudást az új rendszerhez. De megint ellent kell mondanom a tanároknak. A törvények is változnak. Az én esetemben a DIN normák is változnak. És még ki tudja hány területen változik egy csomó előírás és fogalmam sincs mégis még mi, de nem hisztizik senki, tudomásul veszi, alkalmazkodik, megtanulja, csinálja a dolgát.
Úgyhogy ha most ezzel az egész tanári társadalom haragját a fejemre is zúdítom, hát legyen, de nem értem a másokra való folyamatos mutogatást és a hisztit, ami éppen otthon zajlik. Pontosabban értem miért van és nem értek egyet vele.
Hogy még így a mondandóm végére egy klasszikus tanári rigmust idézzek: "de próbáljál meg egész nap 30 zsibongó gyereket lefoglalni! El tudod képzelni milyen fárasztó ez?" Valamennyire el tudom képzelni, jártam iskolába és nem csak, mint tanuló. Csak éppen én tovább is látok az orromnál és azt is tudom, hogy ugyanezt csinálják az óvónők is, még sincs hiszti. Legalábbis nem ekkora, ha van is, pedig ők nem fél napig csinálják ezt ugyanennyi gyerekkel. Vagy épp az ápolónők, akiknek megannyi rinyás idős beteggel kell dűlőre jutniuk, és nem is csak heti 28 vagy éppen 32 órában. Csak nem kell mondanom senkinek, hogy egy öreggel van annyi probléma, mint egy gyerekkel ugye? De például azt is el tudom képzelni, hogy mennyire nehéz lehet egy szalag mellett dolgozni, amikor még a pisilési idő is jóformán be van osztva, egyetlen fél órás ebédszünettel (nem pedig 45 percenkénti 10 perces szünetekkel), vagy éppen az orvosok 24 órában bejövő sürgősségi műtétjét is el tudom képzelni, hogy az mennyire embert próbáló lehet, de még a jogászokat is csak csodálni tudom, akiknek felnőtt embereket kell meggyőzni az igazukról, konzekvensen és nem elég csúnyán nézniük egy kisgyerekre vagy beírni az ellenőrzőbe egy intőt, nemtetszést kifejezve a bíróság viselkedését illetően.
Úgyhogy nem, nem tudok azonosulni a tanárok mostani követeléseivel és nem csak és kizárólag a kormányban és annak szervezeteiben és rendeleteiben látom a hibát és a magyar oktatás színvonala csökkenésének az okát. Erről is akartam írni, de más már megtette helyettem, úgyhogy be is másolom ide a szöveget alább.
Ennek kapcsán pedig feltettem a további kérdéseimet magamnak. 2005 óta olyan mértékben romlik a magyar oktatás színvonala (lásd cikk alább), hogy az már keményen szégyellni való. És kérdem én. Hol volt a KLIK akkor még? Sehol. 2012. szeptemberében alakult. Hol volt a szemét Fidesz, aki szétcsesz mindent (amit persze csinál is, de a kezdeti időről van szó)? Sehol. 2010-ben választották kormányra őket, addig az MSZP volt hatalmon és már akkor 14 helyet esett vissza a listán Magyarország. És hol voltak a lelkiismeretes, tehetséggondozó tanárok?? Az iskolákban. Akkor ki is tehető felelőssé az színvonalcsökkenésért? A KLIK? A Fidesz? Az azóta szinte évente változó oktatásügyi miniszterek? Vagy talán mégiscsak van egy pindurnyi része a tanároknak abban, hogy ilyen ütemben elszállt 10 év alatt az otthoni oktatás?
És bár az alábbi cikk is a jelenlegi helyzeten ragmálódik, nem árt figyelembe venni a tényt, amit már az előző bekezdésben is említettem: ez az egész nem most kezdődött!
"Mélyrepülésben a magyar oktatás színvonala
2014.12.18. 08:07 Ténytár
Újabb siralmas adat jelent meg a magyar oktatás minőségéről: a World Talent Ranking ranglistáján Magyarország a vizsgált 60 országból az 51. helyre esett vissza, miközben 10 évvel ezelőtt még az előkelő 16. helyet foglalta el. Egy évtizede Németországgal versenyeztünk, ma Indiával.
A felmérés nemcsak olyan egyszerű mutatókat tartalmaz, mint például a tanárok-diákok aránya, vagy hogy miként alakult az oktatás finanszírozása az adott országban, hanem tágabb körben is vizsgálja az oktatás minőségét: tudományos és nyelvi készségek, oktatásmenedzsment, a munkaerő minősége, és így tovább.
A magyar oktatás minőségének visszaesése egy hosszú folyamat eredménye, ami tetőzött az elmúlt évek oktatáspolitikai ámokfutásával. Gondoljunk csak azegyetemek állami támogatásának megvágására, a közoktatás teljes átalakítására, vagy éppen a tankönyvpiac államosítására, ami már rövid távon is a tananyagok minőségi romlásához vezethet a verseny hiányában.
Mélyrepülésben a magyar oktatás
Nemcsak a PISA-tesztek alapján lehet következtetni arra, hogy komoly problémák vannak a magyar oktatási rendszerben, hanem a World Talent Ranking legfrissebb listája is alátámasztja, hogy a magyar oktatás nem versenyképes. Miközben 10 évvel ezelőtt még az előkelő 16. helyet foglalta el hazánk, versenyben olyan országokkal, mint például Németország, addig a legfrissebb kutatások alapján az 51. helyre csúsztunk vissza a 60 országot tömörítő listán, olyan országok szintjére, mint például Mexikó, Oroszország, vagy India.
Még szomorúbb a helyzet, ha a magyar oktatás vonzóképességét nézzük, ugyanis hazák az 56. helyet foglalja el. Itt olyan mutatók találtatóak, mint például a megélhetési költségek, a munkaerő motivációja, az életminőség, vagy az úgynevezett "brain drain". (Ez utóbbi azt jelenti, hogy mennyi képzett ember hagyja el az országot.)
Az, hogy a képzett magyar munkaerő elhagyja Magyarország nem újdonság, az elmúlt években viszont nagyon felgyorsult a migráció: már nemcsak a tapasztalt munkaerő, hanem egyre több fiatal is külföldre megy, elsősorban egyetemekre, vagy főiskolákra. Ez szoros összhangban áll azzal a tendenciával, hogy a második Orbán-kormány jelentősen megvágta az egyetemek állami támogatását és csökkentette az államilag támogatott helyek számát (a közgazdasági és jogi képzések állami támogatása szinte megszűnt).
Az oktatás mélyrepülésének elsődleges okai a koncepcióhiány, a teljesen rossz oktatásmenedzsment és a finanszírozási források hiánya. Miközben szükséges lenne, hogy a GDP nagyobb részarányát költsék az oktatásra, addig Magyarország a trendek nem ezt mutatják: az ígérek ellenére egyre kevesebb jut oktatásra. A jövő évi költségvetésben is a köznevelést hátrányosan érintő megszorítások várhatóak, ezért a pedagógusok már utcára is vonulnak. Bár a tanárok bérét kis lépésekben emelik, azonban az ígéretekhez képest jóval alacsonyabb a reálbérnövekedés, emiatt pedig elvesztette vonzerejét a szakma.
IMD World Talent Ranking - metodológiaA rangsor három tényezőből épül fel:1. beruházás és fejlesztés az oktatásban: többek között az oktatásra szánt állami kiadások mértékét, az oktatás minőségét, az egy tanárra jutó diákok számát vizsgálja a közoktatásban.2. vonzerő: az oktatás vonzerejét és az ország képességét méri, mennyiben tud vonzó lenni a külföldi munkaerő és a külföldi tanulók számára, valamint mennyire képes megtartani a tehetségeket. Ezt a megélhetési költségek és az életminőség vizsgálatával teszi. Méri az agyelszívás mértékét és figyelembe veszi a beruházások mértékét, a munkások motiváltságát, amelyeknek kulcsszerepe van egy gazdaság munkaerejének megtartásában.3. készenlét: a munkaerő növekedésének ütemét és a meglévő készségek minőségét vizsgálja. Ezen túl az oktatási rendszer azon képességére is koncentrál, hogy az mennyire tud megfelelni a nemzetgazdaságban felmerülő igényeknek, mennyire tud kellő hozzáértéssel rendelkező szakembereket küldeni a munkaerőpiacra. Nézi a munkások nemzetközi tapasztalatainak mértékét, az iskolák és a tudomány kapcsolatát, a nyelvi készségeket, illetve a felsőoktatás minőségét.
Nehéz helyzetben vannak a szegények
Súlyos problémának tekinthető, hogy a szegények egyre nehezebb férnek hozzá a hazai felsőoktatáshoz. Ez azt is jelenti, hogy egyre kevesebben tudnak kitörni a mélyszegénységből, miközben minden statisztika azt mutatja, hogy Magyarországon évről évre egyre több szegény ember él.
A felsőoktatás államosítása, a több tízmilliárdos forráskivonás csak segítette a hátrányos helyzetűek kiszorítását a felsőoktatásból, és az elmúlt években semmilyen kormányzati intézkedés nem történt annak érdekében, hogy a tehetséges, de anyagi forrással nem rendelkező fiatalok hozzá férjenek a magyar felsőoktatáshoz.
A versenyképességre is kihat
A hazai oktatással kapcsolatos negatív tendenciák szoros összhangban állnak a hazai versenyképesség mélyrepülésével is. 2011 óta szinte minden évbenvisszacsúsztunk a nagyobb versenyképességi ranglistákon, ami részben azzal magyarázható, hogy a minőségi munkaerő elszivárog az országból.
Az egyre nagyobb finanszírozási és erőforráshiány pedig mind az oktatás, mind a hazai versenyképesség további romlását vetíti előre.
Az aktuális oktatáspolitika mellett nem várható áttörés
Minden statisztika és felmérés azt mutatja, hogy a magyar oktatási rendszer egy teljesen hibás szisztéma szerint működik. Nincsenek meg a szükséges anyagi források, és az elmúlt években tapasztalt pénzkivonások pedig tovább erősítették a szegregációt. Nem kérdéses, hogy a 21. században az oktatás mindennek az alapja, így a minőség folyamatos leépülése egyet jelent az ország gazdaságának és versenyképességének leépülésével. Az elmúlt 4 év ámokfutása az oktatáspolitikában pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazánk éllovasból sereghajtóvá váljon. Mivel semmilyen koncepció sincs arról, hogy hogyan lehetne megfordítani a tendenciát, így nagy valószínűséggel a következő években is folyamatos lecsúszás lesz tapasztalható, miközben a tehetséges fiatalok jelentős hányada fogja itt hagyni az országot a jobb külföldi lehetőségek miatt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése