A terheségről őszintén - I. trimeszter

Tehát terhesek vagyunk, hurrá! Ott a pozitív terhességi teszt, esetleg már némi változásokat is észlelünk. Persze minekután megtudjuk, hogy terhesek lettünk, minden változás miatt égnek áll a hajunk és sírva tudnánk fakadni, hogy vajon ez most mi és elmegy-e tőle a baba? Merthogy kezdődnek azok a dolog, amikről ugye nem tudunk.

Mint például, hogy erősebb folyásunk lesz. Az ember minden egyes (érzésre) nagyobb pacázás után rohan a klotyóba vizslatni, hogy ez most vér volt vagy mi? Mert ha az, akkor elment a baba, mégis megjött a menszesz és úristen, rohanás az orvoshoz különben is! De az esetek nagy többségében csak simán kilottyant belőlünk egy nagyobb adag trutymó és mindenkit megnyugtathatok: ez a terhesség előrehaladtával továbbra is így lesz. Az ember egy idő után tök hozzászokik, immunis lesz az egészre. Persze később nem csak a rutin segít ennek az elviselésében, hanem az is, hogy érezni fogjuk a babánkat és a pocak is növekedni fog. Azonban továbbra is figyelnünk kell majd arra, hogy nehogy kóros legyen ez a bizonyos folyás, mert ez ugyan csak nekünk kellemetlen - a babára általában ártalmatlan -, nem szabad várni a kezeléssel, mert abból bizony tényleg baj lehet.

Aztán kezdődik a mellfeszülés, kinek nagyobb, kinek kisebb fájdalmakkal. A mellek is nőnek, már a kezdetek kezdetén, ami egyébként elég furcsa, hiszen hol van még a vége? Illetve ha már most ekkorára nőnek, akkor mi lesz még itt a végéig? Egyébként ha elérnek egy bizonyos méretet (egyéntől függő), akkor egy ideig egyáltalán nem lesznek nagyobbak, illetve ha mégis, annyira lassan, hogy észre sem veszi az ember. És igen, a végén valószínűleg még nagyobbak lesznek, mint ahogy azt gondolni mertük valaha is. :D

Aztán jön ugye a reggeli rosszullét. Ami egyébként úgy néz ki, hogy az ember vagy hányik reggel, vagy nem, vagy rosszul van, vagy nem. Lehet, hogy később lesz rosszul, vagy éppen folyamatosan egész nap, esetleg végighányja a napjait, hogy kórházban köt végül ki, hogy nehogy kiszáradjon és baja essen a babának. Szóval ez a reggeli rosszullét is egy nagy humbuk, mert bizony az ember akkor lesz rosszul, amikor éppen rájön. Ez mindenkinek más. Nővérem a második gyerekkel például minden reggelt hányt és utána egész nap rosszul volt, én pedig egyáltalán nem hánytam, de délben elindult a hányinger és kitartott míg le nem feküdtem, miközben persze egyre erősebb lett. Úgyhogy haza a munkából és fetrengés hányingerben. Úgy jó 2 hónapig. Zsír cucc!

Aztán nem is gondolnánk, de az elős 12 hétben és még egy kicsit tovább is, semmi nem látszik. Az első gyereknél legalábbis, mert akkor még feszes a méh meg minden. Az ember nagyban beleéli magát, hogy pocak lesz, jaj de jó, aztán a nagy fenét. Hányinger lesz, az egészséges táplálkozás jegyében alig tud az ember lánya még akár egy egészségtelen falatot is lenyomni a torkán, de ezen kívül semmi jele, hogy az ember terhes. És persze ebben az időszakban nem nagyon kürtölgeti senki, hogy terhes, mert ha mégis elmenne a baba, akkor meg állhatna ott az emberek előtt, hogy bocsi mégsem. Ha nem éhezünk mások sajnálatára, akkor ettől inkább megkíméljük magunkat, míg tuti nem lesz a dolog. Ami a 12. hét előtt nem tuti persze.

De ha már a kajálás is szóba kerül, akkor most megismerjük azt a fogalmat is, amire eddig talán még soha nem is gondoltunk: a nyers étel. És igen, egy sima szalámi is ide tartozik, vagy éppen a palacsintában a tojásos túrótöltelék. Ki a fenének tűnt eddig fel? A majonéz is kiesik és egyébként meg ne menjél se Mekibe, ne vegyél Dönert (Gyrost) vagy menjél be Subwaybe, illetve ha elmész étterembe csínján még a saláttákkal is, mert egyáltalán jól megmosták azt a salátát, mielőtt kiszolgáltak vele? A szószában van valami nyers? A hamburgerhúst jól átsütötték? Vagy a Gyros húst? Ezt a felvágottat megvehetem, mert nem nyers? Ne egyek májat? Kolbászt? Sonkát? Lágy sajtot? Ez a tej/joghurt/túró tartalmaz nyers elemeket vagy nem?
Egyszóval borzalom. Eltart egy ideig, míg az ember ebbe belejön, hozzá kell szoknia a férjnek is, hogy bevásárlás alkalmával ő is figyeljen ilyenekre, de aztán tényleg nem okoz már problémát a dolog.
És hogy miért ez az egész? A nyers ételekben található baktériumok miatt, amik viszont tényleg komoly veszélyt jelentenek a babára.

Aztán már most elkezdődnek az alhasi fájdalmak, hiszen bár ez még nem látszik, a méhünk azért elkezdett tágulni, az őt rögzítő szalagok pedig megnyúlni. Van, hogy egy tüsszentés alkalmával össze tudnánk magunkat pisilni az alhasunkba nyilalló fájdalomtól, de előfordul, hogy hasonló okok miatt a székről hirtelen felpattanásokat is inkább kerüljük, illetve ha eddig olyan jóízűen és hangosan tudtunk tüsszenteni, innentől fogva ennek az inzenzítását is csökkenteni fogjuk.

És egyébként ebben az időszakban sokan csak túlélünk és elviselünk. Ilyenkor szokták mondani, hogy a kisbabáért mindent, de amikor még semmi nem látszik és igazából csak tudjuk, hogy terhesek vagyunk, de az egész állapotunkat nem különbözteti meg semmi egy jó kis hányásos fertőzéstől, akkor azért vannak pillanatok, mikor a fenébe kívánjuk az egészet. Se enni nem tudunk, mert a víztől rosszul leszünk, a kajától rosszul leszünk sőt, a saját szájízűnktől is rosszul leszünk, de ha beveszünk valami mentolosat, attól is rosszul leszünk. Egyszóval, szúúúúúúszáááááááá. Túl kell élni.