Modellélet

Van Németországban egy Show, a Germany’s Next Topmodell Heidi Klum vezetésével, amit azt hiszem talán most már 3. éve nézek. Úgy ahogy legalábbis, bár a vasalások alkalmával be szoktam pótolni az aktuális évad hiányzó részeit lévén, hogy itt ha nem figyelek oda a „cselekményre”, akkor sem maradok le semmiről, míg ezt egy jó film esetében nem lehet elmondani. Mindent egybevetve tehát már nézegetem egy ideje magát a sorozatot, ami minden tavasszal kerül adásba és nagy meglepetésemre - magam sem gondoltam volna - modellnek lenni nem csak fényűzés és kacagás.

Az ember azt hihetné, hogy milyen jó ezek a csajoknak, hiszen egyrészt ugye szépek. Másodrészt nem kell mást csinálniuk, mint pózolgatni egy kamerának. Harmadrészt ha jó modellek, akkor beutazhatják a világot, láthatnak szép helyeket és egyáltalán, csak az a dolguk, hogy szépek legyen és ezért még szénné is keresik magukat. Nos, a valóság nem ilyen cukormázas.

Nem tagadható, hogy ebben a showban azért nem az igazi modelléletet látjuk, de azt hiszem azért sok köze van hozzá. Persze mint minden showt, ezt is fel kell turbózni, de ettől még a helyszínek valódiak, a fotográfusok valódiak, a castingok valódiak, a csajok pedig szintén valódiak, kisebb-nagyobb városokból, vagy éppen a nagy paraszti vidékéletből. Egyébként éppen az az egészben a legviccesebb, hogy nagyszájú német csajok végül hogyan törnek meg vagy adják fel az egészet félúton.

Szóval az egész egy válogatással kezdődik, majd kiválasztanak 24 vagy 25 lányt (most nem tudom pontosan mennyit, de nem is számít), aztán indulhat a buli. Kezdődnek a fotózások és a catwalk minden héten, illetve egyéb nehézségekkel is szembe kell nézniük a csajoknak. Mondjuk aki eleve honvágyas és azért sírdogál, mert Los Angeles milyen messze van és hiányzik anyuci, az nem tudom mit gondolt az elején, mikor jelentkezett, hiszen ez már vagy a 10. évad, és lefogadom, hogy ezek a lányok minden évben nézik, szóval tudhatták mire számíthanak. Na nem baj, de most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy mennyire nincsenek tisztában azzal, hogy milyen is a modellélet.

Mert mivel is kell szembenéznie egy modellnek vagy modellkedni vágyónak?

1. Először is, el kell tudni fogadni, hogy nem elég szépnek lenni. Kő kemény teljesítmény kell, kezdve a jó angol nyelvtudástól a mozgáskoordináción keresztül a mimikáig mindennek passzolnia kell. Be kell tudnod magad mutatni, hovatovább eladni. Nem elég, ha cukin mosolyogsz, ettől még nem esik hasra ebben a szakmában senki.

2. Meg kell barátkozni a ténnyel, hogy ebben a szakmában nem teérted vannak a megrendelők, hanem te vagy a megrendelőért. Ha úgy tetszik kijelenthetjük, hogy csupán egy eszköz vagy, törődj bele. Azt és úgy és akkor kell csinálnod, amikor ahogyan mondják és nem feltétlenül tudod megcsinálni. Igen, vannak furcsa kérések, vannak számodra érthetelen dolgok egy fotózáson vagy akárhol, de ez hozzátartozik és senki nem a véleményedre kíváncsi, hanem elvárja, hogy a legjobb tudásod szerint teljesítsd a megkövetelteket, hiszen ezért fizetnek neked. Lehet kigyót és békát aggatnak rád, pókok közé kell feküdnöd, leöntenek cukros sziruppal, festékkel, sárral, hínárral, víz alatt cápákkal kell úszkálnod, vagy éppen egy helikopterről egy kötéllel lelógatnak. Hogy ez neked nem tetszik? Félsz? Undorodsz? Pech.

Egyébként ezzel nagyon nehezen jutnak dűlőre az öntudatos német csajszik, azt hiszik, hogy mint otthon, itt is valakit is érdekel, hogy ők hogy látják a dolgokat. Pedig nem. Kismillió modell van, és nem látják át, hogy inkább örülniük kellene, hogy ők állhatnak a kamera elé nem pedig valaki más. Hogy ez nekik kiváltság és elismerés, nem fordítva. Elfelejtik, hogy nagyon könnyű mást találni, aki ugyanúgy megfelel, csak éppen esetleg még nem sétált be az ajtón, de secperc alatt kiírom az új castingot és ömlenek is rá, akik még nem voltak eddig. Én meg turkálhatok közöttük, mint a kajában, amit nem szeretek.

3. Aztán az utazások. Már sokan megtapasztalhatták, hogy bizony ez sem az a paradicsomi dolog. Egyik nap Amerikában van egy fotózásod, majd ha ez lement ülhetsz fel a gépre és repülhetsz át Malájziába a másikra. A kettő között egyél, pihenjél a gépen, mert nagy szüneteid amúgy nem lesznek. És mindkét helyen természetesen úgy kell teljesítened, mintha nem ezt csinálnád már egy hete. Közben persze járjál el castingokra is, hogy jöjjenek be az újabb és újabb munkák, viseld el, hogy másból sem áll az életed, minthogy kisminkelnek, kifrizuráznak, majd rohanhatsz az egészet lekaparni magadról,mert a következő válogatáson senki nem arra kíváncsi, hogy az előzőn milyen sminked volt. Ja igen. Furi, de ne sminkelj, mert nem arra kíváncsiak hogy változtat el a smink, hanem rád, hogy nézel ki természettől fogva.

4. Ha megérkezel az új városba tanulj meg eligazodni viszonylag hamar. A modell ügynökségeket nem az érdekli, hogy ismered-e a várost, hanem az, hogy megjelentél-e adott időpontban az adott helyen. Ha nem ott, vagy nem kapod meg a munkát, vagy ha már megkaptad, akkor lehet nem várnak meg vele ha késel és akkor az egész herce-hurca hiába való is volt. Gyorsan bedobnak helyetted mást. Te meg ülhetsz a következő gépre/buszra/vonatra és loholhatsz a következő helyszínre.

5. Mint már említettem, közben persze tartsd formában magad. Lehet, hogy úgy vannak a programjaid, hogy nem az egyikről rohansz a másikra, hanem van egy éjszakád egy szálláson legalább, de az is lehet hogy nem. De ez mindegy. A hajad legyen ettől függetlenül mindig tiszta, a bőröd lehetőleg szép, de legalábbis ápolt, a lábad és egyéb testtájaid tükörsimák, a körmeid mindig rendezettek. Jó szórakozást hozzá egy repülő klotyójában.

6. Majd mikor hulla fáradt vagy mindezen megpróbáltatásoktól, leszel szíves a fotózáson vagy a kifutón úgy cselekedni, ahogy azt mondják. Nem számít, hogy előtte esetleg órákig készülődnöd kell (készítenek), hogy nem jó a cipőméret, hogy éhes vagy, hogy még varrják rád a ruhát és úgy kell állnod, mint egy próbaba addig is, míg nem végeznek, hogy majd összeesel, annyira fáradt vagy. Senkit nem érdekel. Említettem már, hogy eszköz vagy?

7. Aztán ott van a klasszikus. Honvágyad van? Hiányzik a nyugi, a barátok és anyu? Ciki. Aki honvágyas vagy a folyamatosan új emberekhez való alkalmazkodást nem jól viseli, az ne akarjon modellkedni.

Eddig csak arról az esetről beszéltem, amikor feltehetőleg kapsz munkát, de akkor jön a másik oldala.

8. Szóval ahhoz, hogy mindezt menjen és pénzt is keress az egésszel, úgye munkát kell találni. Tehét nem úgy kezdődik, hogy megjelenk a castingon, aztán kapok munkát. Nem. Először is megjelenk egyiken, majd elköszönnek tőlem, hogy nem ezt keresik. Mehetek a másikra, a harmadikra, a negyedikre , a ki tudja hányadikra, mire bejön egy meló. És először csak saját országon belül ugye? Mégis kinek van arra lóvéja, hogy röpködjön ilyesmi miatt a világban? Ok. Akkor az ha lemegy, kezdődhet az egész előlről, a következő munkáig. Azt hihetnénk, hogy ez olyan könnyű, de a folyamatos elutsításokat el is kell viselni. Nem feltétlenül azért utasítanak el, mert nem vagy jó, hanem mert mint írtam már, nem ezt a karaktert keresik. Aztán az is lehet, hogy valóban nem vagy elég jó és sok esetben közlik is veled, hogy nem jól csinálod. Ez itt kérem nem állatsimogató, itt nem rejtik véka alá, hogy mi a helyzet.

9. Nem árt, ha az életedet mesterien tudod szervezni. Egy megrendelés nem úgy jön be, hogy otthon ülsz és várod, hanem neked kell folyamatosan rohannod. Ez azt jelenti, hogy állandóan képben kell lenned, hogy hol milyen casting van és oda kell menni. El tudom képzelni, hogy ez a kezdetekben rengeteg pénzt emészt fel anélkül, hogy különösebben aztán keresnél az egésszel. Ugye senki nem úgy kezd, hogy rögtön menedzsere van, aki majd megmondja mikor hol kell megjelenni és beosztja a programokat. Addig el is kell jutni.

10. Azt hiszed, hogy hipp-hopp belőled is egy Kate Moss vagy Heidi Klum lesz, de aztán kiderül, hogy igazából csak egy vagy több ezer arc közül. Akkor mégis hogyan törj ki? Erre sem árt egy stratégia, különben megragadsz azon a szinten, hogy a saját országodban huszadrangú divattervezők negyvenedrangú kifutóin riszálsz. Ja, mondtam már, hogy nem biztos, hogy ehhez is elég karakteres az arcod? Akkor pedig stratégiázhatsz ahogy akarsz, ha a nép nem eszi, ciki van.

És akkor elérkeztünk a további szakmai nehézségekhez. Miszerint.

11. Jómagam még csak súroltam a fotózás felszínét, de már ekkor láttam, hogy ez sem annyiból áll, hogy nyomogatom az exponáló gombot. De ez legyen persze a fotós gondja. Más dolog, hogy a kamera előtt állni ugyanolyan nehéz, mint mögötte. Leszel szíves tükör előtt gyakorolni a mimikádat és különböző pózokat, hogy nagyon is tudd mi áll jól neked, mi előnyös, hogy tudod magad a legjobban különböző testhelyzetekben mutatni. Ha ott állsz a kamera előtt és állandóan a fotósnak kell beállítania téged, hamar rád fognak únni. Lehet, hogy ad utasításokat, hogy hogyan szeretné, ha néznél vagy állnál, de neked kell kitöltened a maradék részeit a dolognak. Nem megy? Ismét ciki.

12. De van, hogy egyszerűen csak azt mondják, hogy add el magad. Akkor szabad mozgásteret kapsz és csak annyit várnak el, hogy nézz ki jól. Megadják a fotózás témáját, oldd meg. Aki azt hiszi, hogy az ilyesmi az könnyű, az nem lett elégszer lefotózva a hétköznapokban és nem szörnyedt el eleget saját magán a visszanézett képeken.

13. Légy kreatív! A mai technika mellett a fotósnak nem kerül semmibe másodpercenként ellőni egy képet. De te is tudsz másodpercenként mimikát és/vagy pózt változtatni? Ahogy hallod, hogy elkattant a gép, jöhet is a következő póz, nem érünk rá. Van elég a tarsolyodban, hogy esetleg 10 percen keresztül 3 másodpercenként újat mutass? Nincs? Gyakorolj.

14. De van a másik véglet is, amikor a fotós és a megrendelő pontosan megmondja, hogy mit akar látni és neked pontosan azt kell megpróbálnod visszaadni. Gúsba köt a pózzal, hogy hogy nézzél, hogy mit csináljál és akár tetszik akár nem, azt kell csinálni. Mégha közben annyira hülyén is érzed magad, hogy elmondani nem lehet és biztos vagy abban, hogy ennek végeredményeként csak és kizárólag valami borzalom jöhet ki, akkor is. Amit a megrendelő akar, azt kell csinálni. És el kell tudnod úgy adni, hogy ez a legszexibb vagy legfantasztikusabb dolog a világon. (Amúgy hidd el, a fotós tudja mit csinál, jól fog az kinézni még akkor, ha azt hiszed is, hogy az adott póz, legyen az közel egy törött gerinchez kiálló combcsontokkal, akkor sem nézhet ki jól. De. De ez nem a te szakmád, ezt bízd a fotósra.)

15. Aztán akkor nem említettem a kooperációt még, illetve azt, hogy senki nem a lelki világodra kíváncsi, tehát ha eltörik a mécses, nem fognak vigasztalgatni, erőt önteni beléd. Kökemény csajnak kell lenned, bízni magadban, elnyomni a kételyeidet, minden szituációban hűvös profizmussal fellépned. Akkor talán sikeres leszel. Talán. De nem tuti. Aki hisztis kis elkényeztetett babácska, az ebben a szakmában nem marad meg. Hiába szép. Nem elég.

16. Mondd valamit az, hogy versengés? Hogy nem egy olyan világ ez, ahol igazi barátaid vannak, mert itt bizony minden másik modell az ellenséged és le kell tolnod, át kell taposnod a másikon? Nem ilyen lelkületű vagy? Mondjam azt megint, hogy ciki? Mert ő lehet, hogy ilyen. Sőt, nagy valószínűséggel majdnem mind ilyen. Nem fog rajtad senki megkönyörülni és átengedni neked egy állást, csak mert azért sírdogálsz vagy mert szar napod van. Át kell taposnod a másikon még akkor is, ha fizikai fájdalmat okozol ezzel neki vagy saját magadnak szinte. Elesik a kifutón? Az ő baja. Téged nem ápolónőnek szerződtetek, hanem hogy bemutasd a ruhát.

17. Jah igen, majd elfelejtettem. Család és magánélet? Hááááttt... Szokj hozzá, hogy bár folyamatosan emberekkel vagy körülvéve, olyan magányos leszel, mint a kisujjam. Ha fontos a szombat esti buli, a hétvégi mozizások, a szerda esti sörözések, ne akarj modell lenni. Legalábbis ne gondold komolyan. Akkor tanulj, csinálj diplomát, szerezz egy szakmát, aztán mellékesen modellkedhetsz ha van kedved, de nem ez lesz életed fő irányvonala. Csak mondom.

És igen. Mindezzel nincsenek tisztában sem azok, akik erre a műsorra jelentkeznek, sem a közvélemény. Szép pofi, jó pasik és csillogás? Hát nem. Az egész egy borzasztó rabszolgamunka, kiszolgáltatott helyzetekkel, irdatlan energiaelszívással, rideg környezetekkel, barátságtalan emberekkel. Hogy őszinte legyek, bár mindegy kislány álma a dolog, így, felnőtt fejjel, hogy már van egy kis betekintésem a dolgokba, én nem szívesen csinálnám. Borzasztóan stresszes, erőt próbáló dolog, amire nagyon fel kell készülni lelkiekben, testiekben és egyáltalán. Ez tipikusan az a szakma, amit vagy szívvel-lélekkel csinálsz, vagy elsüllyedsz benne és felzabál.

Amikor egyébként elkezdtem nézni a sorozatot szembe is tűnt és őszintén meglepett, hogy ez a Heidi Klum tulajdonképpen mennyire egy tökös csaj minden nyávogásának ellenére – cikizik a hangja meg a stílusa miatt, de szerintem nem kéne -, de ami a legfontosabb, mennyire nem anyáskodó, lelkizős, meg egyáltalán nem egy kis (bocsánat, erre nincs szebb szó) pi*ácska. Na de mondom miért nem hisztikriszti hercegnő? Hát modell nem? Az. Méghozzá nagyon sikeres (volt). És most már tudom, hogy nemhiába nem egy hisztis kis hercegnő. Először azt hittem, hogy áhh, biztos csak mert egy rideg német csaj, de nem. Ha nem ilyen lenne, nem tudnánk ma, hogy ki is az a Heidi Klum.