A 23. hétben vagyok, tehát már bőven tudjuk, hogy kisfiúnk lesz-e vagy kislányunk. Kislányunk. :) Érdekesnek találom azokat a szülőket, akik nem akarják tudni a gyerek nemét, főleg, mert én már előre gondoltam, hogy nagy gondjaim lesznek a névválasztással és ha ebből még dupla gondot is csinálnék magamnak.. Hajajj!
Férjjel vettünk is egy utóneves könyvet, amiben fel vannak sorolva a német utónevek, hogy segítséget nyújtson a keresésben, illetve a napokban letöltöttem a magyar női nevek listáját is, amik be vannak jegyezve otthon. A célunk ugyanis az, hogy olyan nevet találjunk, ami semelyik országban nem hat idegennek, illetve mindkettőben van. Ez a cél persze már szertefoszlani látszik, minek után már mindkét névsort átnyálaztuk...
Hogy miért? Egyrészt mert a mindkét nyelvben megtalálható és kis jó szívvel nem idegennek mondható nevek abszolút a standard nevek, amik nekem sok esetben nem is tetszenek. Lásd pl.:
- Anna
- Hanna
- Cecília
- Alíz
- Annamária
- Barbara
- Diána/Diana
- Eleanor
- Elizabet
- Emma
- Fanni
- Gertrúd
- Helena
- Irén
- Judit
- Júlia
- Krisztina
- Léna
- Lilla
- Magdolna
- Nóra
- Noémi
- Rebeka
- Ramóna
- Renáta
- Viktória
- stb...
Illetve nem mondom, hogy egyik sem tetszik, de ha meg tetszene a valamelyik, jönnek a klasszikus gondok:
- nem passzol a vezetéknévhez (amiben csak "a" van, vagy csak nem passzol)
- már hívnak így valakit a családban
- most született barátnőm kislánya, és ő kapta a nevet
- emlékeztet egy olyan személyre, akinek a nevét nem szívesen adnám a gyerekemnek...
Szóval ilyesmik.
Tehát nyálazva a névsort egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy tulajdonképpen bármennyire is a jó szándék, valójában a végeredmény mindkét országban idegennek fog hatni annak ellenére, hogy a két ország közösen elfogadott névsorából választunk majd.... Hát, így jártunk. :)
Egyébként már megfigyeltem a nevek között egy jellegzetes ismétlődést, illetve mintát, ezt talán a legközelebbi neves posztban le is írom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése